Azt mondhatom, hogy sok (mihez képest) esküvőn voltunk ebben az évben, ami ugye még nem ért véget, de előreláthatólag már nem szerepelünk senki vendéglistáján 2011-ben. A legjobb az volt, hogy két pár boldogságához is hozzájárulhattam, és nem csak azzal, hogy elfogyasztottam a kifizetett menüt - ami amúgy nagyon finom volt, a levesből háromszor is szedtem és a... De ez nem ide tartozik. :)
Legkedvesebb kolléganőm - bocs, hogy innen kell megtudnod - már régóta rágta a fülemet (na jó, ez túlzás - megkért), hogy varrjak neki mackót. Réééégóóóóta. De tudtam, hogy nem csak egy mackót, hanem mindjárt kettőt szeretnék neki készíteni, nászajándékba. A terv már megvolt a fejemben, hogy menyasszony-vőlegényt fogok varrni. Viszont az esküvő szeptemberben volt esedékes, a kérés pedig még tavasszal hangzott el. Szerencsére sokáig nem kérdezett rá hol tart a dolog, mígnem augusztus vége felé nekem szegezte a kérdést. Vagyis inkább szemrehányóan megjegyezte, hogy már igencsak sok víz lefolyt a Dunán kérése óta, én pedig igyekeztem nem megbízhatatlan, a határidőket be nem tartó hobby-varrónőnek tűnni (mert az alkotás még csak a hobbym), ezért kb. a "nincs időm varrni" szar dumával (ami viszont - lássuk be - igaz, csak elcsépelt kifogás) próbáltam menteni nem túl rózsás helyzetemet. Reméltem, hogy a még hátralévő két hétben nem hozakodik újra elő a témával és nem kell újra linknek tűnnöm. Hála az égieknek a dolog a feledés homályába merült, így meglepetésként érte nászajándékunk. :)
Íme kedves olvasóim Zsuzsi és Zoli, a mackópár.
***dobpergés***
Tádáááááám
Nem túl őszinte a mosolyuk. Kicsit izgultak.
A fess vőlegény.
Cilinder...
... és csokornyakkendő. 
A menyasszony csokrához passzoló virággal.
A mátka "harci" díszben
Indulásra készen.
A lagziról képek később.
Folyt. köv.
