Első bejegyzés, bár már volt egy. De az legyen a nulladik. Mert ez az első tőlem.
Igen, most már tudom, hogy van blogom. Igen szuper ajándék. És meglepetés volt. És ki ne szeretné a meglepetéseket? És meglepetés volt a névjegykártya is drága szeretteimtől, ami űberszuper lett. És megvolt életem - nem első kirakodása, de életem első - saját portékás vására. Szüleimmel és öcsémmel még zsenge gyermekkoromban egy ideig a vásározók színes életét éltük. Szóval annyira nem volt idegen tőlem a dolog. De azért izgultam. Hogy milyen lesz a fogadtatás. Vajon tetszeni fog az embereknek amit alkottam?
Nem sok választásom volt akarok-e menni, vagy sem. Az említett drága szeretteim közölték, hogy asztalt foglaltak nekem a falunapi vásárra, életem értelme pedig kijelentette, hogy ne hozzak rá szégyent, legyen ám mit kirakni a standra. :) Ezért amennyire fáradt elmém engedte, varrtam. Munka után, hétvégén... Annyira, hogy egy héttel a vásár előtt már éjszaka is a varrógépet hajtottam - álmomban.
És eljött a szombat gyönyörű napsütéssel.
Nagyanyóval és Hálótársammal levittük a vásár helyszínére a cókmókunkat és Nagyanyó javaslatára egy lombos fa árnyékában foglaltunk helyet. Még jó, hogy ott. Mert nekünk csak cirka másfél órát kellett "napoznunk", míg a kőfal melletti árusoknak kb. 6 órát.
Művelt mackók és szörnyek ők, kedves olvasóim.
Szóval kipakoltunk, helyet foglaltunk és vártunk.
Megmondom őszintén, én már annak is örültem volna, ha sokan megcsodálják kedves teremtményeimet. De ennél több történt. Megérkezett egy három éves forma kislány az anyukájával, igen határozott léptekkel a szörnyes kosárhoz lépett, majd megragadta a háromszemű zöld lábszerű izét (Hálótársam legifjabbik vérrokona szerint az egy talp) és egyetlen mozdulattal megkaparintotta azt és többé nem engedte. Így talált gazdára első kreálmányaim egyike.
Biz ez szerelem volt első látásra.
És ahogy a Nap haladt megszokott útján az égen, úgy kerültek új tulajukhoz kedves kis lényeim.
"-Anyu, szeretném azt a macit.
- Megkérdezzük édesapádat.
Pár perccel később immáron apukával.
-Apu, szeretném azt a macit.
- Megkérdezzük édesanyádat."
Szép, vidám és emlékezetes májusi nap volt. Jó érzéssel tölt el a tudat, hogy valaki aznap az én mackómmal, szörnyemmel, talpszerű izémmel hajtotta álomra fejét.