Kedves Olvasóim!

A blog elköltözött. Ezen a címen újabb bejegyzés már nem fog születni. Szeretettel várok mindenkit a www.figurasz.hu oldalon. 

Üdvözlettel:

Figurász

"A halloween eredete a római időkre nyúlik vissza, amikor a rómaiak elfoglalták Angliát. [...] A töklámpás lett az idők folyamán a halloween legfontosabb jelképe. Az angol egyenes fordítás „carved pumpkin”. Az ilyenkor használt kivájt vigyorgó töklámpás angol nyelvterületen elterjedt neve: Jack O’Lantern."

Forrás: Wikipedia

Nálunk még szerencsére, vagy nem szerencsére nem olyan elterjedt dolog a Halloween. Nem akarok vitába bocsátkozni, hogy jó-e más nemzetek ünnepeit "átvenni". A bejegyzés és a tök nem is azért készült, mert Halloween rajongó lennék - bár a beöltözős buli része tetszik. :) Hanem mert ma elhangzott az a felelőtlen kijelentés, miszerint nem tudok ilyet varrni. :P És mivel voltam óvodás, és már ott megtanított az élet arra, hogy ilyenkor be kell bizonyítani, hogy de bizony tudok bibibííí, nem faragtam, varrtam. 

Belezés helyett tömtem :)

Nem, nem. Ez nem egy éretlen óriás paradicsom. 

Ez egy gyerekbarát "töklámpás" ami sohasem romlik meg.

BOOOOO!

Azt mondhatom, hogy sok (mihez képest) esküvőn voltunk ebben az évben, ami ugye még nem ért véget, de előreláthatólag már nem szerepelünk senki vendéglistáján 2011-ben. A legjobb az volt, hogy két pár boldogságához is hozzájárulhattam, és nem csak azzal, hogy elfogyasztottam a kifizetett menüt - ami amúgy nagyon finom volt, a levesből háromszor is szedtem és a... De ez nem ide tartozik. :)

Legkedvesebb kolléganőm - bocs, hogy innen kell megtudnod - már régóta rágta a fülemet (na jó, ez túlzás - megkért), hogy varrjak neki mackót. Réééégóóóóta. De tudtam, hogy nem csak egy mackót, hanem mindjárt kettőt szeretnék neki készíteni, nászajándékba. A terv már megvolt a fejemben, hogy menyasszony-vőlegényt fogok varrni. Viszont az esküvő szeptemberben volt esedékes, a kérés pedig még tavasszal hangzott el. Szerencsére sokáig nem kérdezett rá hol tart a dolog, mígnem augusztus vége felé nekem szegezte a kérdést. Vagyis inkább szemrehányóan megjegyezte, hogy már igencsak sok víz lefolyt a Dunán kérése óta, én pedig igyekeztem nem megbízhatatlan, a határidőket be nem tartó hobby-varrónőnek tűnni (mert az alkotás még csak a hobbym), ezért kb. a "nincs időm varrni" szar dumával (ami viszont - lássuk be - igaz, csak elcsépelt kifogás) próbáltam menteni nem túl rózsás helyzetemet. Reméltem, hogy a még hátralévő két hétben nem hozakodik újra elő a témával és nem kell újra linknek tűnnöm. Hála az égieknek a dolog a feledés homályába merült, így meglepetésként érte nászajándékunk. :)

Íme kedves olvasóim Zsuzsi és Zoli, a mackópár.

***dobpergés***

Tádáááááám

Nem túl őszinte a mosolyuk. Kicsit izgultak.

A fess vőlegény.

Cilinder...

... és csokornyakkendő. A menyasszony csokrához passzoló virággal.

A mátka "harci" díszben

Indulásra készen.

A lagziról képek később. 

Folyt. köv.

Megrendelésre készült II. Denevér - I. Denevér méltán híres utódja -, az éjszaka királya. Szerencsére a háztáji jószágoknak és embertársaimnak nincs félnivalójuk tőle, mert az uralkodó csak a szörpöt szereti, de abból kizárólag a Piroska nevűt és csakis a pirosat. 

Őfelsége a sötétet komálja, de a blog olvasóinak kedvéért modellt állt nappal is. 

Bár a fényt bírja, de teljesen megzavarodott tőle a fotózáson és nem tudta hol van a fenn és hol van a lenn. De jobb is, így legalább nem szállt a fejébe a vér dicsőség. 

Kolbi, akit többé már nem nevezünk Kolbinak tegnap egy, még a családjánál is nagyobb (pedig az aztán igen népes :) ) közösség tagja lett.

Isten éltessen 

!

A tok kér(d)ésre készült. :) Én pedig szívesen vállalkoztam a kivitelezésre. Az ötlet innen származik. 

Mivel a telefon tokot ábrázoló képeken a panda háta nem látszódik, így a laptot tok hátoldala alapján oldottam meg, hogy a telefon ne csusszanhasson ki akkor sem, ha fejre állítják szegény Pandatoki Boborjánt. 

Szabásminta híján, a telefon méreteit figyelembe véve, a képek alapján szabtam-varrtam.

Boborján filcből készült, mancsai tépőzárral rögzíthetőek egymáshoz.

Pápá! 

Közeledvén az ősz felé :( kanyarodjunk kicsit vissza a tavaszhoz. Március elején az egyik neves bizsutéria kirakata tele volt virágos, gyöngyös, csipkés ékszerekkel. Miután percekig bámultam és próbáltam beleégetni elmémbe az üvegfal mögött látottakat, elhatároztam, hogy ahelyett, hogy súlyos ezrektől szabadítanám meg amúgy sem túl nehéz bukszámat, készítek pár hasonló darabot magamnak vidmájónhend saját kezűleg. Egy korábbi bejegyzésemben már említettem a telepi hobby boltot, ahol gyöngyök ezrei várták, hogy hazahozzam, majd nyaklánccá fűzzem őket. :) No de nagyon előreszaladtam. Ugyanis nem a nyakláncok voltak az első darabok, hanem egy három elemből és két részből álló kék karkötő, masnival, aminek a harmadik eleme külön is hordható. 

Gumis damilra vannak fűzve, így egyszerűen fel- és levehetőek.

Az első nyaklánc egyben a kedvencem is.

Az Austen regények világát juttatja eszembe. 

A virág is saját alkotás. :)

És végül jöjjön az apróbb gyöngyszemekből álló, hosszabb darab,... 

... amin egy levehető és kitűzőként is használható csipke virág található. 

Nyáron túl "súlyosaknak" éreztem ezeket a darabokat. De a hűvösebb idő majdani beköszöntével újra előkerülnek ezek az ékszerek és a kevésbé színes öltözetek megfelelő kiegészítői lesznek. 

Virágszálunk születése napja eljött, és kitaláltuk, hogy saját készítésű ajándékkal lepjük meg. Kiválasztottuk az anyagot, majd egy nem teljes létszámú csajnapon megalkottuk a műveket, melyek elkészítésének folyamatát alaposan dokumentáltuk, ugyanis ez is része volt az ajándéknak. A dokumentáció egyes elemeit alant láthatjátok. :)

Szabás

Szegés

Összeállítás

A végeredmény

Mackótestvér Zsebszivárványtól (www.zsebszivarvany.hu)

Szofinak tetszik :) 

A párnák elkészítésében mindenkinek benne van a keze. :) Szofianyué - aki hősiesen tömött és akit megcsapott a varrógép szele :), Szofié - aki az egész munkafolyamaton rajta tartotta csillagszép szemeit, Zsebszivárványé - akinek köszönjük a munkaeszközt, és jómagamé. 

Nagyon jó volt együtt alkotni csajok! :)

Remélem Szofika barátsága a mackóval sokáig fog tartani. De minimum a kamaszkoráig. Ugyanis ha jól emlékszem saját lázadó korszakomból, egy idő után már ciki volt a barátok előtt bármilyen mackókkal való ágyon osztozás. :) 

Édesanya kedvence

Az én kedvencem

És egy hatalmas mosoly. Nem photoshop! :))

Köszönet a képekért a büszke szülőknek!

Tudom, tudom. Cipő, ékszer, ruha, és, és, és...igen, TÁSKA!!!  

Mostanság divat a virágos. Kicsi virágos, nagy virágos, rózsás, nem rózsás, etc.  És az általam igen kedvelt ici-pici méteráru boltban megláttam A virágos anyagot. És beleszerettem. És tudtam, igen tudtam, hogy nekem ebből táska kell! Nagyon tetszik a fa táskafül, de még a legnagyobb kreatív boltban sem találtam, még csak műanyagot sem. Egy kedves ismerősöm ajánlotta a békási ltp. egyik "felhőkarcolójának" aljában található hobby boltot, ahol HURRÁ!, volt fa táskafül. És minő szerencse, pont passzolt az anyaghoz a színe. Elővettem a gyönyörű könyvemet, amit drága Vőlegényemtől kaptam (igen, Hálótársból Vőlegény lett, én pedig "elő lettem léptetve" Menyasszonnyá :))) ) és a szabásmintát átalakítva elkezdtem megalkotni saját kis -khmkhm- nagy táskámat. 

Nem akarom fényezni magamat, de marha jó lett! :D Még belső zsebet is varrtam pölö a mobilnak (amit először rossz oldalára varrtam a bélésnek, ezért le kellett bontanom és újra felvarrnom immár a jó oldalra :P, de oda se neki, a varrótanfolyamon is megmondta a varrónéni, hogy az igazi varrónő bont is).

Szóval elégedett vagyok azzal, amit alkottam (ilyen ritkán fordul elő :P), és úgy néz ki a strapát is bírja - ugyanis hajlamos vagyok teletömni a táskáimat mindennel, mert én már csak az a fajta vagyok, aki minden eshetőségre felkészül. A táska szája egyébiránt tépőzárral záródik, hogy a mockoszkisztolvajok ne tudjanak olyan könnyen belenyúlni.  

Ugye milyen szép?! :)

 Hol is kezdjem? Talán ott, hogy megérkezett a család legifjabbik tagja közénk. Isten hozott Kolbi! :) Ennek örömére - és ahogyan a szokásjog diktálja (márpedig az, mint korábbi jogi tanulmányainkból tudjuk az a jog, mely nem írott törvényen, hanem a népnek állandó alkalmazással nyilvánított jogi meggyőződésében gyökerezik) - inni kellett, hogy legyen mitől nagyra nőnie ennek a csöppségnek. Hívják ezt népi nyelven tejfakasztónak. De hogy ne szenvedjen hiányt táplálékban a kis legény, háromszor is tejfakasztottunk. Először rögtön Kolbász születése napján. És eme nemes eseményen történt, hogy szörnyszülötteim utolsó tagja, OCTOPinkUS (akit valójában KVINTOPinkUS-nak kellene neveznem, hiszen öt karja van, de úgy hol marad a szóvicc?), végre szerető gazdára talált. A büszke tulajdonos kilétét sajnos nem fedhetem fel. De nyugodjatok mög! Jó kezekben van! 

Első bejegyzés, bár már volt egy. De az legyen a nulladik. Mert ez az első tőlem. 

Igen, most már tudom, hogy van blogom. Igen szuper ajándék. És meglepetés volt. És ki ne szeretné a meglepetéseket? És meglepetés volt a névjegykártya is drága szeretteimtől, ami űberszuper lett. És megvolt életem - nem első kirakodása, de életem első - saját portékás vására. Szüleimmel és öcsémmel még zsenge gyermekkoromban egy ideig a vásározók színes életét éltük. Szóval annyira nem volt idegen tőlem a dolog. De azért izgultam. Hogy milyen lesz a fogadtatás. Vajon tetszeni fog az embereknek amit alkottam? 

Nem sok választásom volt akarok-e menni, vagy sem. Az említett drága szeretteim közölték, hogy asztalt foglaltak nekem a falunapi vásárra, életem értelme pedig kijelentette, hogy ne hozzak rá szégyent, legyen ám mit kirakni a standra. :) Ezért amennyire fáradt elmém engedte, varrtam. Munka után, hétvégén... Annyira, hogy egy héttel a vásár előtt már éjszaka is a varrógépet hajtottam - álmomban.  

És eljött a szombat gyönyörű napsütéssel. 

Nagyanyóval és Hálótársammal levittük a vásár helyszínére a cókmókunkat és Nagyanyó javaslatára egy lombos fa árnyékában foglaltunk helyet. Még jó, hogy ott. Mert nekünk csak cirka másfél órát kellett "napoznunk", míg a kőfal melletti árusoknak kb. 6 órát. 

Művelt mackók és szörnyek ők, kedves olvasóim.

Szóval kipakoltunk, helyet foglaltunk és vártunk. 

Megmondom őszintén, én már annak is örültem volna, ha sokan megcsodálják kedves teremtményeimet. De ennél több történt. Megérkezett egy három éves forma kislány az anyukájával, igen határozott léptekkel a szörnyes kosárhoz lépett, majd megragadta a háromszemű zöld lábszerű izét (Hálótársam legifjabbik vérrokona szerint az egy talp) és egyetlen mozdulattal megkaparintotta azt és többé nem engedte. Így talált gazdára első kreálmányaim egyike. 

Biz ez szerelem volt első látásra. 

És ahogy a Nap haladt megszokott útján az égen, úgy kerültek új tulajukhoz kedves kis lényeim. 

"-Anyu, szeretném azt a macit.

- Megkérdezzük édesapádat.

Pár perccel később immáron apukával.

-Apu, szeretném azt a macit.

- Megkérdezzük édesanyádat." 

Szép, vidám és emlékezetes májusi nap volt. Jó érzéssel tölt el a tudat, hogy valaki aznap az én mackómmal, szörnyemmel, talpszerű izémmel hajtotta álomra fejét. 

Ma falunap van Óbudán. Áruló leszek, és őket árulom el:

Figurász nő.

Igazából Figurinának kéne hívnom magam, de jelen pillanatban nem is tudok arról, hogy blogom van. Ajándékba fogom kapni.

Minden a második diplomámmal kezdődött, 2010-ben. A felszabaduló szabad időm egy részét új pajtásom, Janome társaságában töltöttem. Janome japán, bár a neve franciás, és idén 90 éves. Aztán Karácsonyra ötletlapokat kaptam és alapanyagot. Így, a két ünnep között megszületett Medvegér, az első figurám. Medvegér után további figurák jöttek. Nyúl, mt testű csíklény és apróbb krumpli testű arclények.

A család ifjabb tagjai leadták rendelésüket, a saját zoknifiguráikra, úgyhogy további lények hagyják majd el a sakkasztal környékét.